>>9936folyt.
Szóval míg te látod az egyik pólust, nevesint azokat, kik
>>9652>kizárólag a kádár-koszorúzásban és az ellenforradalom 1956-ban élik életüketén látom a tiédet is, látom, hogy hogyan alakult ki mindkét pólus, s hogy mögöttük milyen materiális érdekek fekszenek és azokra milyen burkoló ideológiai rétegződések keletkeztek vagy (és inkább) lettek létrehozva.
Számomra a te "megoldási" vagy "kezelési" javaslatod, mely
>az '56-os munkástanácsok teljesen lógnak a levegőbenképletedben fejeződik ki, ha nem értem félre, úgy értelmezem, hogy szerinted azt kéne hangsúlyoznunk, hogy "gyerekek, ez a lényeg, amikor 56-ról van szó, erről kellene pofáznunk inkább!" (javíts ki, ha rosszul értelmezem), egy történelmi valósággal szembemenő zsákutca, mely igazságtartalmát tekintve nem sokkal különb a jobboldali "össznépi felkelés" narratívájától, annak hangsúlyvesztésétől, mi több, úgy vélem, hogy ez utóbbitól örökli meg elemzési inklinációjában az "össz-akármi" KÉPZÉSÉRE való igényt, reduktívan. Más szóval, míg a jobboldal historiográfia az 56-os események "esszenciáját" (mintha ilyen létezne, létezhetne) mennyiségileg közelítené meg ("össznépi, össznemzeti," stb.) és ezáltal tévedne, az anarchista megközelítés minőségileg téved, amikor egy puszta aspektust domborít ki ("munkás-paraszti tanácsok").
Az 56-os folyamatok ennél sokkal komplexebbek voltak és ezt nem ecsetelném tovább. Bármelyik szakmáját tiszteletben tartó történész (azaz a történészek úgy 10%-a, lol) elutasítaná mindkét említett megközelítést. Persze idetartozik, hogy az "56 = munkástanácsok" kvalitatív redukciójának képlete kommunista szemszögből
elnézendőbb, lévén egyfajta infantilis kísérlet arra, hogy bizonygassa, hogy már pedig e dolgozói-politikai forma életképes, legitim, stb. lehet. Ez rendben van, csak ne tessék összetéveszteni a politikai agendát a történelmi elemzéssel.
És akkor most jönnek azok a részek, amelyektől az agyamat eldobtam.
>az SZUból kiábránduló kommunistáknak ez az ötlet volt a mentőöv, de nyugaton kb sehol nem tudott kialakulni, úgy látszik kellett hozzá a tervgazdaságos elnyomás hogy a munkások "immunreakcióként" kifejlesszék, a '68-as lázadók nem tudták beleinjekciózni azt a helyzetbe.A válaszomat azzal kezdtem, hogy jeleztem számodra, hogy te összesöpörsz hatvankét bújtatott vagy nyílt állítást és mint tényként közlöd ezeket (
https://en.wikiquote.org/wiki/Loaded_language ), majd kifejtettem, hogy a valóság kurvára más. Most elmondanám neked, hogy valójában te mit is csinálsz ilyenkor, illetve hogy ez mit is jelez náladnál képzettebb elvtársaid számára.
Te ilyenkor egyetlen egy dologról teszel tanúbizonyságot, mégpedig arról, hogy elsajátítottál bizonyos klikkekre, szektákra, tendenciákra, stb. jellemző zsargont, azok tartalmát nem vizsgáltad meg, azokon kívül álló kritikákkal nem találkoztál, pusztán érzelmi-ideológiai alapon tetted ezeket """""magadévá""""" (tudniillik "azok" tettek téged "övékké," de ez egy másik beszélgetés tárgya lenne).
Bizonyítanám, ugyanúgy részekre bontva a keszekusza mondataidat.
>>az SZUból kiábránduló kommunistáknakSTOP. Ez egyáltalán mi a FASZOMAT akar jelenteni? Az 56-os reformkommunisták döntő többsége nem volt kiábrándulva a szojjetpúnióból. Többségük úgy gondolta, hogy a vörös hadsereg felszabadította a pesti gettóba zárt zsidókat, vagonírozott és elhamvasztandó százezreket, stb. Konkrét követeléseik voltak a
két állam (magyar, orosz)
kapcsolatának reformjára (pl. "szojjet katona húzzon ki a gecibe") mellyel szemben a moszkvai centrum, mely akkor –
tetszik vagy sem – a tőkés rendszerrel szembeni egyetlen hatalmi blokkot képviselte, nyilván gyanús volt.
Más. Ugye azzal tisztában vagy, hogy az egész 56-os dominósor (Lengyel, Magyar) borulását okozó első ujjpöccintés magától Hruscsovtól származott, pontosabban a maga vagy frakciója által kiszivárogtatott "titkos" Sztálin-ellenes beszédből, mely legelőször SZTÁLIN MELLETTI tüntetéseket váltott ki pl. Grúziában, s csak ezek után vált a nyugat(abb)i szocialista államok értelmiségi rétegének alibijévé, utolsó cseppévé poharukban? De még ezen rétegek többsége SEM "ábrándult ki a SZUból", és ez ismét az a pont, ahol a te narratívád a jobboldalitól gyakorlatilag megkülönbözhetetlen. Nézve a magyar reform-kommunista értelmiséget, köztük Lukácsot, Kassákot, Illyést, Nagyot, de akár Moldovát, ugyan ki is ábrándult volna ki a cojjetúnióból mint valós eredményeket felmutató, mélységesen elszegényesedett rétegek millióit sárból kiemelő, a náci totális háborút leverő projektből? Ismétlem: a két állam egyirányú viszonyát szerették volna tűrhetőbbé rendezni.
>>nyugaton kb sehol nem tudott kialakulniMert nyugaton nem volt munkás és paraszt hatalom már úgy eleve sem? Az gondolom meg van, Tónikám, hogy minden hibája ellenére a szocialista rezsimek parlamenti (stb.) képviselői túlnyomó többségben dolgozói osztályokból kerültek ki (lakatos, szegény paraszt, bányász, stb.) szemben pl. a mai tőkés képviseleti rendszerünkkel, melyben úgy kb. 70%-os jogász 20% "értelmiségi" csücsül a parlamentben, de ugyanígy pl. 1968 Franciaországában? Érdekes, nem gondolod, hogy ahol a dolgozó osztályokat képviselik legalább is hivatalosan, ott ezek elégedetlensége fel tud duzzadni egy felkelési hullámmá, s ott, ahol ennek látszatát sem keltik, nem? Mintha az egyik rendszer ígért volna 100 (fikcionális) "egységnyit" a dolgozóknak és ebből csak 40-et teljesített volna, s ezért lázongás tört ki, míg a másik ígért cirka 10 "egységnyit", és maradt a kuss. (Mao ezért volt zseni – érti aki érti.)
>>>[…] úgy látszik kellett hozzá a tervgazdaságos elnyomás hogy a munkások "immunreakcióként" kifejlesszék…és mindezt, demagógiával élve redukálod a terv.gazd-ra. Gratulálok. Már Rákosi alatt voltak tagadhatatlan pozitívumai a terv.gazd-nak, s mint már említettem, nem véletlen, hogy a dolgozói osztályok döntő többsége vagy averzióval vagy semlegességgel érzett 56 eseményeire.
>a 68-as lázadók nem tudták beleinjekciózni azt a helyzetbeHa valamennyire is tisztában vagy a marxi történelemfelfogással, akkor eleve értened kéne, hogy miért is nem. Nagyon tételesen azért összegezném, Tóni:
1. a munkamegosztás okozta társadalmi különbségeket a kommunista feloszlatni szeretné;
2. egy szocialista országban a kezeletlen értelmiségi vs. munkás felosztás, mint kommunista történelmünk során többször láthattuk, tragikus következményeket szülhet;
3. nem ugyanazon társadalmi törvényszerűségek igazak egy tőkés (1968 Francia) és egy szocialista (1956 Magyarország) országra;
4. eddigi világtörténelem során a tőkés országokban létrejövő értelmiségi-akadémiai-diák lázongások eddig kivétel nélkül teljes mértékben impotensnek mutatkoztak, mely nem meglepő olyan történelmi-materialisták számára, kik értik, hogy a történelem mozgatórugója jelenlegi civilizációnk fejlettségi fokán csak a proletariátus és a vele szövetséges parasztság lehet.
>talán lehet máshogy is forradalmat szervezniNEVEZD MEG. MUTASS TÖRTÉNELMI PÉLDÁT. MAGYARÁZD EL, HOGY HOGYAN KÜLÖNBÖZIK A MARXI TÉZISEKTŐL. HA NEM TUDSZ, KUSSOLJ.
>az egész '68-as forradalmi hullám végül is ennek a szervezeti reformnak volt kísérleteBUKOTT KÍSÉRLETE. BUKOTT KÍSÉRLETE ÚGY ÖT ORSZÁGBAN. ADJ KONKRÉTUMOT VAGY KUSSOLJ.
>>9717>az Igazán Objektív Ötvenhatos Elemzés már alapból egy eléggé lehetetlen vállalkozásElőször is felhívnám a figyelmedet arra, hogy nem használtam az "objektív" kifejezést. Másodszor is értesítenélek arról, hogy marxi megközelítésben a valós mindig is ellentmondásokkal terhes, antagonisztikus valami volt. Ha úgy tetszik: az "objektív" nem egy egységes, steril valami, hanem egy belülről szétfeszített, hadakozó, valami. Pont erről szólt e két posztom. Pont arról árulkodsz itt nekünk, hogy TE VAGY AZ, aki hisz az ilyen "steril objektivitásban," és más nem. Hogy 1956-ról nem lehet egy ellentmondásoktól mentes képet festeni? NO SHIT, SHERLOCK!